Esettanulmányok – korábbi eseteket röviden, anonimizáltan feldolgozni.
Hosszabb definíció:
Az esettanulmányok Babbie (2004) besorolása szerint a terepkutatás mint adatgyűjtési forma alcsoportjának tekinthetők. Az esettanulmányok alkalmazása során egy már megtörtént jelenséget vizsgálunk, tanulmányozunk. A terepkutatást – így az esettanulmányokat is – az különbözteti meg más megfigyelési technikáktól, hogy az nem pusztán adatgyűjtési tevékenység; elméletalkotási tevékenység is.
Korábbi minták és meghatározott számú változókat figyelő merev protokollok követése helyett, az esettanulmány módszere mélységi és hosszirányú vizsgálatot tesz lehetővé egy meghatározott esettel kapcsolatban. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy az adatokat rendszerszerűen vizsgáljuk, adatokat gyűjtsünk, elemezzük az információkat és rögzítsük végül az eredményeket. Ennek eredményeképpen a kutató teljesebb képet nyerhet arról, hogy miért úgy történtek a dolgok ahogy, és mit lenne még érdemes közelebbről is megvizsgálni a jövőben. Az esettanulmány lehet általánosító vagy vizsgáló hipotézis (Flyvbjerg, 2006). Yin (2002) másfelől úgy tartja, hogy az esettanulmányt kutatási módszerként kellene meghatározni, empirikus vizsgálatként, mely megvizsgál egy jelenséget annak eredeti kontextusában.
Az eset kiválasztása
Amikor az eset kiválasztása történik, a kutatók gyakran olyan mintákat részesítenek előnyben, melyek a nyerhető információkra öszpontosulnak. Ennek ellentéte a véletlenszerű mintavétel (Flyvbjerg, 2006). A tipikus és általános jellegű nem mindig bizonyul a leggazdagabb információnak. Különleges és a szokásostól eltérő esetek több információt is tartalmazhatnak, mivel ezek több alapvető mechanizmust igényelnek és több közreműködőt is egyben.
Az információra összpontosító esetek három fajtáját különböztetjük meg:
1. Különleges, a tipikustól eltérő esetek
2. Kritikus esetek
3. Paradigmatikus esetek.
Néhány esttanulmány példa:
Feltöltés alatt…!